Dohnányi Ernő fiatalkori éveiben fontos szerepet töltött be az orgona. Mindössze nyolc esztendős volt, mikor a pozsonyi dóm orgonistájánál, Förstner Károlynál kezdett el tanulni, akitől eleinte zongora, majd később összhangzattan- és orgonaleckéket vett. Több, ebben az időszakban keletkezett jelentős műve kötődik az orgonához, és későbbi nagyszabású kompozícióiban is megjelenik a hangszer. Az ÚNKP-ösztöndíjas időszak első szakaszában az ifjú Dohnányi orgonával kapcsolatos tapasztalatait és az 1892-ben keletkezett, szóló orgonára írott Fantázia és a C-dúr Missa Solemnis keletkezéstörténetét kutattam. Ezt követte a Fantázia elemzése kompozíciós technikák és hangszerkezelés szempontjából, illetve annak vizsgálata, hogy a fiatalkori művek hogyan viszonyulnak Dohnányi korának általános előadói gyakorlatához, illetve a fiatal zeneszerző által előnyben részesített orgonarepertoárhoz (Bach, Mendelssohn, Liszt). A breznóbányai Rieger-orgona, amelyre a zeneszerző a Fantáziát komponálta, erősen átépített formában maradt fenn, ezért az eredeti hangzás rekonstruálhatósága érdekében szükségessé vált alternatív hangszerek bevonása. A kutatás következő fázisában tehát a cég 19. század végén épült és napjainkban is eredeti vagy közel eredeti állapotban lévő, hasonló méretű mechanikus-kúpládás hangszereinek helyszíni felmérése következett Magyarország és Szlovákia területén. Az ösztöndíjas időszak második szakaszában azt vizsgáltam, hogyan alkalmazta a zeneszerző az orgonát és a harmóniumot szóló és zenekari kompozícióiban, illetve vállaltam a Fantázia videofelvételének elkészítését és a teljes Missa Solemnis közreadását az autográf alapján, amely a megjelenést követően első alkalommal válik széles körben elérhetővé.